2015. jan. 20.

Szövegelés (és zene)

(Az alábbiakban csak disc jockey szempontból foglalkozunk a beszéd illetve a szöveg szerepével, fontosságával.)

A Dj-k egyik legfontosabb munkaeszközének, a dalok, zeneszámok fontos része a dalszöveg.
Tartalmi, hangulati, ritmikai jellemzői főleg a fel/le/rá/konferálás és a mixelés szempontból jelentősek.
Az idegen nyelvű –zömében angol- szövegek megértéséhez természetesen nyelvismeret, az előadók nevének és a számok címének konferálásához helyes kiejtés szükséges.
Szégyenteljes hiba például egy háborúellenes dalt szerelmi vallomásnak értelmezni, vagy a refrénben többször énekelt címet rosszul konferálni.
A kategória vizsgákon az angol nyelvismeret követelmény volt.


Mellesleg egy zenei érdekesség: több ezer dalszöveg elemzése alapján pontosan megtudható, hogy az egyes zenei műfajokban mely testrészek milyen gyakorisággal szerepelnek.


Az, hogy a DJ nyelvhelyesen tudjon magyarul beszélni, alapvető követelmény – kellene, hogy legyen.
A disc jockey tanfolyamokon beszédtechnikai útmutatót, és személyre szóló tanácsokat kaptak a részvevők (Montágh Imrétől és Kisházy Gergelytől is).

Három-négy évtizeddel ezelőtt -a hazai diszkó kezdeti, szövegelős időszakában- vidéken jóval többen beszéltek tájszólással. Ez különösen a távoli diszkó-táborokban (például Nyíregyházán) volt jellemző. Sajátságos, ízes-hangulatos bemutatóknak lehettünk tanúi, melyek szakmai szempontból nagyon jók voltak. Tájszólása miatt senki nem került hátrányba a vizsgákon. Ezek a fiatalok remek bulikat vezettek a környező falvakban, településeken és népszerűségük vetekedett a pesti „nagy nevekkel”.
________________________________________

Napjainkban főleg rádióban, de korábban bulik közben, azok részeként gyakran volt vendég(fellépő), akivel a DJ beszélgetet, vagy vetélkedőt, játékot vezetett. Ennek egyik legjobb példája az Arató diszkó - Arató és barátai.
Dévényi Tibornak vendégeket sem kellett hívnia: paródiával idézte fel őket.

A disc jockey –mint házigazda- tájékoztatta a közönséget minden (váratlan) eseményről, és esetleges balhés-, vagy vészhelyzetben is kellett hallatnia a szavát.
Olyan dj-k és szórakozóhelyek is voltak, ahol egyszerűen megoldották a „diszkóbalesetek” megelőzését is.
________________________________________

Rádiós DJ szöveg nélkül nem létezik!
Ebben a (tév)hitben éltem, de meg kell tapasztalnom nap mint nap, hogy tévedtem.
Döbbenetes szélsőségek hallhatók a zenés adókon; minden szempontból alkalmatlan öntelt antitalentumok dadogása mocskolhatja be az étert, semmibe véve a hallgatókat és megalázva az igazi „műsorvezető-dj”-ket.
De erről majd máshol…
________________________________________



Hazánkban a diszkó létrejöttét elsősorban a külföldi zenék meghallgatásának, megismerésének igénye segítette.
A korai "lemezgazdák" ezért a dalokat lejátszották és elmondták róla, előadójáról a lényeges, érdekes tudnivalókat.
Tehát először a fő feladat a közönség által még nem ismert zenék, lemezek bemutatás volt szavakkal.
A "táncoltatás" csak később, e mellett vált szükségessé.

Kezdetben a zenék lejátszása legtöbbször egy vagy két orsós, majd kazettás magnóval történt.

A dalok kiválasztása, sorrendje egy magnó esetében már a szalagra történő felvételnél eldőlt. Mixelésre nincs lehetőség; az élőben elmondatott összekötőszöveg alatt kellett lehalkítani, vagy két dal között átúsztatni a zenéket.

A zenei repertoár attól függött, hogy ki milyen stílusú számokat akart (és tudott) beszerezni, átmásolni. (A minőség pedig attól, hogy közvetlenül lemezről, vagy már eleve másolt szalagról lett felvéve.)

A zenékre vonatkozó információk begyűjtése sem volt könnyű feladat.
Aki albumról másolt, az legalább a dalok címét, előadóját felírhatta, és a lemezborítóról több mindent megtudhatott (főleg, ha valamit kapizsgált angolul).

Fontos információ-forrás volt a DISCO-INFO; a rendszeresen megjelenő, magyar nyelvű  "Segédanyag a hivatásos és amatőr lemezbemutatók képzéséhez, vizsgájához és munkájához”.

Az új zenéket néhány "nyugatról" sugárzott rádióműsorból lehetett még megismerni (Szabad Európa, Radio Luxemburg, Radio Novi Sad).

Tehát mindenki szövegelt; keveset - sokat, jól, vagy gyengén, a zenével összhangban, vagy csak "ráolvasva".

Ennek a korszaknak is voltak kiemelkedő egyéniségei.
Akinek ez a fajta diszkózás a leg testhez- és hangoz-állóbb volt, aki zenével, vagy anélkül állandóan mesélt, szövegelt, az kétségkívül Cintula.

Néhányan profi szintre fejlesztették és tökéletesen megvalósították műsorukban a  szöveg és a zene (tartalom és kivitel) egységét.
Ilyen volt Farkas Gábor, aki különleges egyéniségével, humorával hengerelt, és Dallos Viktor.
Szövegeléséről is híres az egyik legismertebb, legnépszerűbb dj: Bárány Attila.


A kezdeti időszakban (a vizsgán is) három alaptípusa volt a DJ-nek:

  • hagyományos (szövegelő, bulis) diszkóprogramban fő szempont a dj szórakoztató és kommunikációs készsége, szövegének zenével való összhangja, hangulata, tartalma volt. E mellett azonban legalább alapszintű mixelési tudás is kellett.
  • A "technikás" produkcióknál -bármilyen lejátszóval, technikai eszközzel- a helyszínen megvalósított mixelés, a zenék -ritmusban, hangszínben, hangnemben történő- keverése volt a lényeg, de alapszintű mikrofonhasználat is kellett.
  • Azt a dj, aki egyaránt jól tudott "hagyományos" és "technikás" programot előadni, "univerzális"-nak neveztük.
Ez a mixelésből és szövegből -különböző arányban - összetevődő lemezbemutatási szokás a disc jockey szakma első jelentős tagolódásáig tartott.