2015. márc. 21.

Zenei alázat?

Az életemben nagyon fontos, meghatározó szerepet játszik a zene.
Több évtizedes kapcsolatunk aktív és sokrétű; igyekeztem minél jobban megismerni; hallgattam, játszottam, velem volt magányomban és nyilvánosan, éltem belőle és próbálom éltetni, dicsőíteni.
Szóval a viszonyunk ideális.

Ezért sem értem, amikor DJ-k, zenészek "alázatról" beszélnek, illetve ezt hiányolják másoknál, főleg a fiataloknál.
Elbizonytalanodtam, ezért utánanéztem a szó jelentésének az Értelmező szótár és a SzóJelentése.com weblapokon, és valóban ez a lényege:
Saját akaratának függővé tétele másokétól; engedelmes magatartás, viselkedés, amely elismeri saját függőségét, alárendeltségét, másnak az uralmát.

Úgy tűnik, elvárás lett az alázat sok területen.

De a zenében is?

Zenei alázat a faszom


Ugyanakkor gyanítom, hogy amire az alázat emlegetői gondolnak, az jogos és valós igény, pozitív elvárás, csak nem könnyű megfogalmazni, vagy egy szóval definiálni.
A tisztelet, respekt, elismerés hiányáról van szó? Ez nem szakmai, hanem általános emberi gesztus, amit ki kell érdemelni, de elvárni nem lehet; hiánycikk.
Vagy mit kell érteni a sejtelmes "alázat" alatt?

De bárminek is nevezzük, szerintem nem passzív megalázkodásra, hanem aktív érdeklődésre, a megismerés, tanulás vágyára, szeretetteli elkötelezettségre van szüksége annak, aki a zenével foglalkozik.
A DJ bátran nyúljon a zenéhez -amikor már ért hozzá-, lovagolja meg, és hozza ki belőle a legtöbbet - úgy, hogy ne fájjon senkinek.

Jól gondolom?
Vagy hiányzik belőlem az alázat???