Tudományos
igénnyel
A vizsgákon Hölzer Tamás, az OSZK képviselője segített eligazodni.
30
Mestervizsga
lemezpörgetésből
A 70-es évek elején az élvonalbeli együttesek koncertjeinek szünetében civil srác tűnt fel a színpadon, aki a legújabb nemzetközi slágerlistát tudta elővarázsolni. Később voltak, akik már az ő kedvükért jártak le megszokott klubjaikba. A kéttányéros lemezjátszópult, a fejhallgató és az erősítőre kötött fényorgona hazánkban is új, mitikus alakot szült: a lemezlovast.
Nemcsak a csodálatosan csillogó kellékek járultak a mítoszhoz, hanem a mendemondák és viták is, amelyek a szórakoztatás újdonsült prófétáit körülvették. Senki sem tudott foglalkozásukról bizonyosat. a rendelkezések kiskapuit járták, hivatalosan nem is léteztek.
Derült égből...
A Fiatal Művészek Klubja november elején délelőttönként is hangos volt. Az önfeledt szórakoztatás máskor füligmosolyú bajnokai idegesen méregették lépéseikkel a szűk előcsarnokot. Vizsgára készülődtek, egy eddig Magyarországon ismeretlen tananyagból, a lemezbemutatásból.
Negyed kilenckor hívják be az első vizsgázókat. Sokan nyakkendőt kötöttek, láthatóan szűknek érzett érettségi öltönyeikbe bújtak. Idegesen forgatják az ötszáz forintos vizsgadíj befizetését igazoló csekkeket és a bekért okmányokat. Stencilezett tesztet kapnak: az arcokon meglepetés látszik, meglazulnak a nyakkendők, bizonytalanul indulnak a tollak.
— Tesztünket a Pálya- választási Intézet hat pszichológusa állította össze. Alapfeltétel a vizsgán a középiskolai végzettség, ennek megfelelő általános műveltséget feltételeznek a tesztek.
A harminchat kérdés többsége irodalmi, képző- művészeti és zenei ismereteiket feltételez.
— Vajon miért nem sikerűit még senkinek hibátlanul kitölteni a tesztet?
Abból indultunk ki — mondja Hölzer Tamás —,hogy aki mikrofont kap a kezébe, rendelkezzen alapvető művészeti, társadalompolitikai, technikai ismeretekkel. A rendeletet követően alakult meg „diszkóbizottságunk”, igyekeztünk tudományosan megközelíteni, hogy mi is a diszkó, mi a diszkós feladata. Végül is a pontozási rendszert választottuk. Elméleti és gyakorlati feladatokra osztottuk a vizsga anyagát. Nagyjából mindenki meg tudja állapítani első hallásra is, hogy jó diszkóst hall-e vagy sem. Mégis objektív mércével szeretnénk mérni. Az a célunk, hogy a vizsga végén pontszámaink is ezt támasszák alá.
Lassan letelik a tesztre szánt idő. A teremben csak az első vizsgázó marad, aki tételt húz, amelyről leolvasható, hogy melyik kérdést kapja a zenei vizsgán, és melyik három lemezt kell bemutatnia.
— Két zeneszámot játszunk be, fel kell ismernie az előadót és az irányzatot — mondja Wilpert Imre, a bizottság tagja.
A Nazareth egyetlen igazi slágere, a Fehér biciklim, csendül fel, a fiatal fiú hegyezi a fülét — hát ez nem valami funkydal- lam. Angol tudása menti valamennyire a helyzetet, a címet nagyjából lefordítja.
— Nem szerettem soha a Nazarethet, lemezem sem volt tőlük — magyaráz, közben még három lemezt választ a műsorához.
Remek ötlet, hogy a popzene keményebb irányzatait kell legtöbb esetben felismerni, hisz a diszkók többségének egyhangú „funky-szemkötőjén” át ritkán kerül igényesebb darab is a programba. Ez a slágerlistákban oly járatos disakósjelöltek válaszain is meglátszik.
A „C” kategóriában még elég a főbb popzenei stílusok és előadóik ismerete, a magasabb „B” és „A” fokozathoz viszont már a komoly zene, a népzene és a dzsessz alapjaival is tisztában kell lenni.
A vizsgázó ezek után a pszichológussal találja magát szemben, aki értékeli a tesztjét, és kiegészítő kérdéseket tesz fel. Sokuknak ezek a legkínosabb percek.
— Olyan kérdéseket akartunk adni, amire azt kell éreznie a vizsgázónak, hogy ezeket tudnia illene. Nem nagy követelmény, hogy valaki ismerje az osztályharc és a forradalom közti összefüggéseket, és tisztában legyen a művészeti élet alapvető kérdéseivel.
Az utolsó elméleti próbák az angol nyelvvizsga slágerlistából: két dal címét és előadójának nevét kell minél tökéletesebb angolsággal fölolvasni. Még az „A” kategóriában is csak
Az illetékes szervek még ki sem heverték a 60-as évek beatnemzedékét, amikor mint „derült égből a diszkócsapás”, új feladat nehezedett a vállukra. A tömegtermelés sajátosságai feltartóztathatatlanul vonultak be a kulturális életbe, így a szórakoztatóiparba is. A kétszázharminc vizsgázó egy minőségileg megváltozott „iparág” képviselőinek úttörő- csapata volt hazánkban. Tevékenységükkel hosszú életűnek tűnő, új típusú szórakoztatási forma indul hivatalosan is útjára. Nem mindegy tehát, hogy miképpen.
A Népművelési Intézetben februárban tartott diszkós tanácskozáson már körvonalazódtak azok az alapelvek, melyeket az év közepén megjelent miniszteri rendelet tartalmazott: disc-jockey-műsort csak engedélyt kapott lemezlovas tarthat, a minősítésének megfelelő bérért. A vizsgáztatással, kiközvetítéssel az Országos Szórakoztatózenei Központot bízták meg.
Most már az a kérdés, vajon hogyan képes az OSZK vizsgarendszere a közművelődésbe beépíteni a lemezpörgetőket.