Az 1960-as, 1970-es években népszerűvé váló sampling (mintavételezési) eljárás rövid idő alatt az amerikai és a világ zeneiparának népszerű technológiai eszközévé lépett elő, többek közt azért, mert tökéletes stúdió felvételek rögzítését tette lehetővé.
Egyesek ugyanakkor a samplingelést sajátos alkotótevékenységük keretében veszik igénybe. A korábban rögzített hangfelvételek kisebb-nagyobb részleteinek új hangfelvételekbe való kreatív beillesztése önálló "iparággá" nőtte ki magát, különösen igaz ez a hip-hop és az elektronikus zenei stílusokra.
A szerzői jogosultak persze nem nézték jó szemmel, hogy jogvédett alkotásaikat mások engedély nélkül hasznosítják, s ezért már az 1980-as évektől perekkel igyekeztek visszaszorítani a terjedőben lévő mintavételezést.
A technológia szerzői jogi megítélése legalább annyira érdekes, mint történeti/társadalmi/kulturális vonatkozásai. Az Amerikai Egyesült Államok és az európai (kontinentális) országok szerzői jogi hagyományai jelentős eltéréseket mutatnak, s e különbségek kiválóan tetten érhetők a sampling vizsgálatakor.
Bár nem lehet meglepő, hogy a zeneipar (egyik) központjának tekinthető Egyesült Államokban lényegesen több per indul a témát illetően, az talán furcsán hat, hogy mindezek ellenére az amerikai jogrendszer tűnik rugalmasabbnak a kérdés vizsgálatakor.
(Forrás: Dr. Mezei Péter PhD, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Összehasonlító Jogi Intézetének docense.)
Great documentary about sampling made by an Aussie T.V station back in 1988 before the laws we're changed to regulate the practice:
