régen és most
A művészek, alkotók, előadók között talán azok vannak a legkedvezőbb helyzetben, akik zenével foglalkoznak.
A zene varázsa, hatása az emberre semmi máshoz nem hasonlítható. Olyan eszköz, melynek segítségével művelője kiváltságos helyzetbe kerülhet, csodálat, rajongás övezheti.
Amikor pedig a virtuóz hangszeres játék és az előadó magával ragadó kisugárzása összeadódik, akkor a hatás lenyűgöző; a közönség reagálása szenvedélyes őrjöngés, mániákus rajongás lehet.
☆ ☆ ☆
Az első hangszeres szólista, akit -a mai értelembe véve is- nemzetközi sztárnak lehet tekinteni, a virtuóz itáliai hegedűs, Niccolo Paganini volt.
Fantasztikus hangszeres tudása és boszorkányos technikája miatt az „ördög hegedűsének” nevezték. Mellesleg kitűnő gitáros is volt.
A csontsovány művész 1828-ban indult külföldi fellépésekre, és hazája után Európa szerte is lenyűgözte közönségét és zenésztársait egyaránt.
Muzsikus még soha nem váltott ki ekkora érdeklődést és elismerést.
Paganini megbabonázta a nőket; állítólag Napóleon húgát is elcsábította.
Egy legenda szerint hegedűjének negyedik húrja az egyik, általa megölt szeretőjének beléből készült.
Hatalmas vagyonra és nemzetközi hírnévre tett szert – valamint szifiliszre, ami következtében ötvenhét éves korában, 1840-ben meghalt.
Paganinit az egyház sátáni játéka és életmódja miatt nem engedte keresztény módon eltemetni.
☆ ☆ ☆
Az ifjú művész, Liszt Ferenc 21 éves volt, amikor egy Paganini koncert elkápráztatta, és megváltoztatta az életét.
Ettől kezdve csak arra vágyott, hogy „a zongora Paganinije” legyen.
Vágya nem csak zenei vonatkozásban teljesült, hanem népszerűségben is méltó követője lett az „ördög hegedűsének”.
Liszt Ferenc zongoraátiratokat komponált Paganini műveiből, melyek az ő előadásában felülmúlták az emberi kéz billentyűkön való mozgásáról alkotott minden elképzelést; még soha nem csaltak ki ilyen hangokat zongorából.
Ráadásul Liszt rendkívüli kifejező erővel rendelkezett; hosszú haját rázva, vadul ütötte-verte a zongora billentyűit, amit a közönség székre állva éljenzett.
Később már nem is tetetett székeket a koncertterembe, viszont emléktárgyakat osztottak a rajongóknak.
A hölgyek hisztérikus rajongtak érte, és egymással vetekedve szedték össze hajszálait, szivarcsonkjait, hogy keblükbe rejtsék azokat.
Kortársa, Heinrich Heine ezt a jelenséget „Lisztomániának” nevezte el.
Liszt a zenetörténelem első igazi szupersztárja volt.
A 19. század legnagyobb előadóművésze születésének 200. évfordulója (2011-ben) a klasszikus zene kiemelt, egész éves ünnepe volt.
☆ ☆ ☆
Több, mint egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a Listomániához hasonló rajongás uralja el a zene világát: ez volt a Beatlemania!
☆ ☆
Aztán jött a disco-mánia és a napjaink szupersztárjai - akikről valószínűleg nem fognak megemlékezni 200 év múlva.