FŐOLDAL

2015. júl. 20.

Lemezmásolósdi

Mindössze fél évszázada annak, hogy Magyarországon normál földi halandó még mindig csak nehezen tudott  "nyugati" lemezekhez, zenékhez hozzájutni.

Az 1950-es és '60-as évek évek forradalmian új zenéi, irányzatai nem juthattak el a hazai fiatalok tömegéhez. Bár "a zene nem ismer határokat",  de a vasfüggöny gátat szabott, és még a külföldi rádióadók hangja sem jutott át zavartalanul.
Ám kivételezett emberek és kiskapuk mindig voltak, így beszivárgott némi ízelítő a nyugati hangokból.

Azok a fiatalok, akik meghallották, sok mindent megtettek, hogy minél többet hallgathassák.
Ezért jöttek létre a magnós-klubok, és kezdett kialakulni  a -sok más szempontból is sajátságos- hazai diszkó.

Mindezeket azonban megelőzte egy ember, és az üzlete: Czeglédi és a Hanglemezudvar, a Rákóczi út 80-ban. Igazi hungarikum, kuriózum, városi legenda!

Ismerted a Czeglédit?


“ Becsületes nevén Czeglédi A. Sándor rádió és villanyalkatrész kereskedő, akinek telephelye Budapesten a Rákóczi út 80. szám alatt volt található.
Pontosabban a ház udvarán, ott balra hátul. A kapubejáró oldalfalán a békeidőkből átmenekített szokásnak megfelelő üveges vitrin volt fölerősítve, amiben a városszerte közismert kereskedő a legújabb bakelit lemezeinek borítóit mutatta be.

Nem emlékszem, hogy nála lehetett-e kapni rádió alkatrészeket, mert az 1956 utáni “tinédzserek” kizárólag a hanglemezek miatt látogatták az udvari üzletét. Illetve pontosan nem tudom, mikor kezdte a hanglemezek árusítását, én csak a 60-as évek elején figyeltem föl a kirakatára, addig jobban érdekeltek a Rákóczi úti és a Körúti játékboltok kirakatai. A 60-as évek elejére már beszivárogott az országba a kapitalizmus fertője a rock and roll. 56-os disszidensek küldözgették csomagban, akkor ismertem meg Louis Prima, Pat Boone, Chuck Berry, Elvis Presley, Bill Haley egy-egy számát. Kitört közöttünk a magnó láz: orsó-szalagos Mambó magnókra másoltuk a lemezeket, aztán vittük a házibulikba. Szóval ez a hanglemezudvar arról volt nevezetes, hogy a lemezt átmásolás után visszavittük és a tulaj olcsóbban, de visszavásárolta. Viszont öten-hatan lettünk boldog tulajdonosai a “legújabb” számoknak.“


Darvas László, a Hifi Magazinban így ír róla:


“Ez az intézmény unikum volt, megérdemli, hogy írjak róla. A Rákóczi úton, az Otthon Áruház mellett nyílt a Hanglemezudvar, hangzatos neve ellenére egy szűk udvari üzlethelyiség. Tulajdonosa, Ceglédi úr “tulajdonképpen” nem foglalkozott kölcsönzéssel, arra nem is volt iparengedélye, ő csupán kereskedett a lemezzel, vagyis eladta – azzal a szigorú feltétellel, hogy másnap vissza kell hozni, és ő visszavásárolja a vételár 90 százalékáért. Ez csak szóbeli megállapodás volt, afféle gentlemen’s agreement, de nem volt tanácsos megszegni, Ceglédi ebben nem ismert tréfát, többé nem állt szóba azzal, aki becsapta. Mi, magnósok persze megvetettük a szőrösszívű kapitalistát, a korosodó embert, aki a tinik pénzén szedi meg magát, de utólag el kell ismerni, ügyesen dolgozott. Ismerte a nyugati slágerlistákat, megrendelést adott fel mindenkinek, aki külföldre járt vagy külföldiekkel tartott fenn kapcsolatot. Hétről-hétre felhajtotta a legújabb felvételeket. Azt persze ő is nagyon jól tudta, micsoda világjáró körútra indulnak a lemezei. A kölcsönzési díj nyilván annyi ember között oszlott meg, ahányat csak sikerült suba alatt beszervezni a vállalkozásba, a pénzt néha tizenöten dobták össze. Tessék kiszámítani, mennyi idő jutott egy-egy emberre, hogy elmenjen a lemezért (autója egyikünknek sem volt!), hazavigye, belehallgasson és felvegye. A korongok délután 5 és 6 óra között startoltak a Hanglemezudvarban, mi már harmadkézből, úgy este 8 körül kaptuk kézhez a szállítmányt, és nemsokára becsöngetett érte valaki, hogy kivigye Csillaghegyre, ahová még az éjszaka kiugrik motorral egy újpesti srác – és így tovább, szinte órára beosztva. A hétvége egyetlen napnak számított; a lemezek ilyenkor akkora utat jártak be, hogy összerakva körbeérné az Egyenlítőt.“


Orszáczky "Jackie" Miklós is megemlíti:


"Amikor egész fiatal voltam, a példaképek el voltak zárva tőlünk. Kis lehetőségek azért akadtak: volt például a Rákóczi úton egy Czeglédi nevű hanglemezudvar, és ott meg lehetett vásárolni kislemezen Elvis Presley-től kezdve Otis Reddingig sokakat."