A vendéglátós diszkók története 1968-tól 1978-ig
A szöveg egy személyes visszaemlékezés a vendéglátós diszkók történetére 1968 és 1978 között. A szerző, Attila Szervánszky, aki maga is DJ volt ebben az időszakban, részletesen beszámol a különböző helyekről, ahol dolgozott, és a zenei trendekről:
Attila Szervánszky visszaemlékezése:
Azért, hogy lassan ne boruljon a feledés homálya a kezdetekre Neked, Nektek elmondom. Különben nem igen olvastam erről sehol, sem újságokban, sem a zenéről szóló könyvekben.
Vendéglátós, minden este nyitvatartó diszkó közül kétségkívül az első a Hajóbár volt Cintulával 1970 nyarán nyitottak.
A következőt én nyitottam a Belvárosi Vendéglátó Vállalatnál a Nirvana, a Berlin étterem mellet, ami éjszakánként zongora-dob bár volt, este 6-10ig pedig szóltak a lemezek és legyünk őszinték a magnófelvételek. /Hiszen sehol nem árultak nyugati zenéket!/
A következőt én nyitottam a Belvárosi Vendéglátó Vállalatnál a Nirvana, a Berlin étterem mellet, ami éjszakánként zongora-dob bár volt, este 6-10ig pedig szóltak a lemezek és legyünk őszinték a magnófelvételek. /Hiszen sehol nem árultak nyugati zenéket!/
Aztán 72-ben Cintula elment a Sarokházba, ahol este 8 és éjjel 2 közt szólt a zene. De még 72 tavaszán beindult a Nirvánával szemben a Vígmatróz Herskovits Tomival, aki előtte a Metrózenekar szüneteiben diszkózott.
Aztán 1972 szeptember végén beindult a Sportszálló éjszakai diszkója 9-3ig, amit én csinálta, egészem 1974 november végéig. Utána Dworák Tomi egészen 1975 szeptemberéig.
Aztán 1972 szeptember végén beindult a Sportszálló éjszakai diszkója 9-3ig, amit én csinálta, egészem 1974 november végéig. Utána Dworák Tomi egészen 1975 szeptemberéig.
1973-ban indult az Anna délutáni diszkója Herskovits Tomival, aki aztán nyáron Tihanyban nyomta, 74-75-ben meg az Édenben, aztán világgá ment.
Én a Sport után az Európa szállóban nyomtam, aztán 75-től csak 1 napon, míg a többin az Eőtvős klubban, no meg az E-épületben minden vasárnap 10 éven keresztül 1968 és 1878 között.
Első 5 évben az Omegával a 4 zenekari szünetben.
De dolgoztam én is az Édenben 1976 nyarán, aztán a Citadellában, majd 1977 őszétől a Topázban és végül 1978-ban a Sarokházban. Ott fejeztem be, immár 40 évvel ezelőtt.
Egyetemi klubok közül, még 1972 és 1973-ban a Kertészeti Egyetem klubjában minden szombaton az LGT-vel. Na ennyi, röviden 1968 és 78. 10 év, kb 3000 délután vagy éjszaka, orrvérzésig.
Azóta csak évente egyszer a dörgicsei baráti találkozón, no meg 4 éve a Menta teraszán évi 6-8 alkalommal, ahol mostanában összegyülnek a mi generációnk még meglévő tagjai, filmesek, zenészek Tv-sek újságirók és különböző örök hobók, akiknek nyomom az 50-es. 60-as és 70 éves zenéjét, rock and roll, beat és minden más ami feleleveníti a kor hangulatát.
Talán kellet volna a többi vendéglátós helyekről írni, de mivel egyszerre csak egy helyen lehetett az ember, ha tudtam is ezekről én nem járhatatm oda, mert "dolgoztam".
Csak néhány a végére: Casanova, Margithíd, Randevú-Hully Gully, Mon cherie, Solemió, Budagyöngye, Lánchíd, és még bizonyára több tucat, amihez a 70-es 80-as és 90-es évekbeli fiatalok jártak.
