DJ Kollégák!
„Volt
egyszer egy lemezlovas” könyvem adatgyűjtésekor kutakodtam
az első magyar diszkók kialakulásáról. Az összegyűjtött anyag végül terjedelmi
okok miatt nem került bele a kötetbe, de szívesen közzé adom.
Üdv! DJ Gusztafik Tibor
(A
diszkózás kezdete a hatvanas években)
Amikor neki gyürkőzünk,
hogy megírjuk a hazai diszkózás izgalmas és szövevényes történetét, azonnal fel
kell tenni az egyik legfontosabb kérdést! Hol
rendeztek először rendszeresen diszkót Magyarországon? Elsőnek lenni
történelmi jelentőségű, csakhogy ennyi év távlatából lehetséges-e pontosan
megállapítani a szórakoztatás szempontjából hiteles időpontot? Az első bulik
időpontjának meghatározása annál is inkább kényes kérdéskör, mert sok évtized
távlatából az emlékezet könnyen becsaphatja, még az egyébként pompás memóriával
megáldott embereket is. Nem könnyű az eseményeket rekonstruálni, csekély
számban maradtak írásos emlékek, sajnos a szem és fültanúk is nagyon kevesen
maradtak…
Országszerte
elméletileg bárhol, bárki rendezhetett büszke lemez és magnó tulajdonosként a
barátainak zenei bemutatóval fűszerezett bulit, házibulit. Menő volt, némi
alkotói fantáziával akár nevezhette volna lemezlovasnak is - nem tudta magáról,
hogy feltalálta a „spanyolviaszt”. (persze,
Kolumbusz is véletlenül fedezte fel
Amerikát…)
A mai fiatalok el se
tudják képzelni, hogy a hatvanas években nyugati lemezekhez csak kalandos
körülmények között lehetett hozzájutni, a beat albumok már-már a kincs
kategóriába tartoztak. Miután a hazai zenekarok hosszú ideig csakis külföldi
számokat játszottak, a muzsikusok hangyaszorgalommal próbálták rögzíteni a
vasárnap esti Top 20-at, a Radio Luxembourg 208-ból. A bibi,
csupán az volt, hogy a hang középhullámon érkezett pocsék minőségben, a jel elment
és visszajött. A luxi mellett sokan, Cseke
László „szabadeurópás” műsorai révén szereztek a zenei műveltséget,
csipegettek az 1965-ben indult Komjáthy-féle Vasárnapi koktélból is. A
nyugati rádióadásokat zavarták, itt-ott hiányosak voltak a dalok, sebaj, Keresztes Tibornak, Cintulának minden
megvolt hanglemezen is! Az ötlet és
lemezgazda rajta tartotta a kezét a magyar
beat ütőerén, a bandák többségét a saját archívumából táplálta, kölcsönözte
a zenei ellátmányt. Bonusként
ötleteket adott a gitár nemzedéknek, mely nótákat kötelező betanulni. 1963-ban megalkotta a magyar diszkózás
origóját a Fővárosi Művelődési Házban, a
Magnós Klubbot. Közben együttműködött az Illéssel, az Omega együttessel,
egyebek mellett dolgozott a Budai
Ifjúsági Parkban, az Eötvös klub
pincéjében, a Hordóban is. Ott volt minden zenei sarokkőnél. (1972-től a Sarokházban is.)
Hol bukkantak fel
először pop számokat, előadókat bemutató lemezlovasok?
Szerintem
a magyar diszkós műfaj bölcsőjét az egyetemi beat klubok szünet zsokéi
ringatták! A zenészek többsége szomjas alkat volt,
száraz torokkal botorság lett volna énekelni, ezért 45 percenként kívánatos volt
a pihenő. A dobosok körbe szimatoltak a büfé környékén, a szólógitárosok és az
énekesek szenzibilis népség,
fogékonyak voltak a közönségből érkező jelzésekre, rámentek a „lepattanó labdákra”.
Amíg a bandatagok két
rész között lazítottak, diszkós szórakoztatta a nagyérdeműt. Mi volt a feladata
a szünet zsokénak? A nagy titkok tudói
voltak! Beszélték a beat nyelvét,
tudtak angolul, olvasták a szakirodalmat, jelesül a New Musical Express-t. A szó nemes értelmében vett lemezbemutatót
tartottak, szöveggel és új nótákkal töltötték ki a szünetet, közben létfontosságú
zenei híreket közöltek, a dalokról, a bandák tagjairól, lemez újdonságokról, tuti
pletykákról. Ki? Kivel? Mit? Hogyan?
Miért? A nagy többség nem tudta, hogy mi történik a beat világában, ezért
kihegyezett füllel figyeltek, hallgatták a diszkóst, ki voltak éhezve a friss hírekre.
Másnap a tájékozottságukkal vígan menőzhettek a haverok előtt.
Fontos küldetés volt az
újdonságok tesztelése is, ha a bemutatott új számok melyek tetszettek a
közönségnek, bekerült a zenekarok, Omega,
Illés, Metro és a többi csapat repertoárjába is. A Metro zenekar házi DJ-e, Herskovits
Tamás, az Omegáé, Szervánszky Atilla, a népszerű Tojás volt.
Keresztes
Tibor Cintula: „Az
első budapesti diszkó 1963 tavaszán a Lengyel
Kultúra Házában volt, a moziteremben rendezték, Svejk nevezetű srác volt a
disc jockey. Páran összeadtuk a legjobb lemezeinket, a vetítőfülkében volt
az erősítő és kitűnő mozihangszórókon dübörögtek a számok. Teljesen bezsongtak
a fiatalok, elszabadultak az érzékek, a fiatalok hirtelen nagyon szerelmesekké váltak,
csókolóztak, fogdosták a lányokat, kiadós botrány lett belőle. Az újdonság
varázsa, a gépzene szelleme kiszabadult a palackból.”
B.
Tóth László az FMH
körtermében rendezett, diaporáma vetítéssel fűszerezett parit, ami hasonló volt,
mint egy diszkóklub, de tulajdonképpen a Magnós
Klub remek házirendezvénye volt
Az első, tagsági
megkötés nélküli, heti rendszereséggel megrendezett táncos rendezvény az Állami Könyvterjesztő Vállalat Liszt Ferenc
téri Könyvklubjában volt. A szellemi
alkotók, a tettestársak, Keresztes
Tibor Cintula és a klubvezető Hajnal
Gábor voltak. A kultikus helyszín az egykori irodalmi múzsák csókolta Japán kávéház hűlt helye, amely a kommunista
korszakban az Állami Könyvterjesztő
Vállalat tulajdonában volt.
A kreatív sugallat
pillanataira az ötletgazdák másképpen emlékeznek. Keresztes Tibor Cintula: „Állandóan
kutattam a megfelelő színteret, ahol muzsikálni tudnék, jártamban-keltemben
felfedeztem a Könyvklubbot, amely a központi fekvése miatt ideális terepnek tűnt,
a vezetőségnél érdeklődtem, hogy befogadnák-e a disc jockey klubot.”
Hajnal
Gábor: „1966
szeptemberében KISZ-vezetőképző táborban voltunk
Balatonszemesen, Cintula a
szobatársam volt, mint mindig magával hozta a magnóját. Persze, hogy házibulit
szerveztünk eszméletlen jókat mulattunk, frenetikus volt. Egyszer az éjszaka
közepén a Cintula felvetette: Figyelj
Gabesz, pompás helyen, a belvárosban
dolgozol, csináljunk a Könyvklubban egy táncos helyet, én viszem magnómat és az
ütős zenéket. Tetszett az ötlet, gyorsan koccintottunk is az ötletre. A
Könyvklubban a csütörtök az író- olvasó találkozók napja volt, péntek a
kártyásoké, többek között Zorán apukája
is ott verte a blattot, vasárnaponként Scampolo
buli volt, a kedd lett a befutó. Létrejött, beindult az első önálló Disc Jockey Klub!”
Cintula:
„Volt a Könyklubban egy jó kis zeneszekrény dinamikus Supraphon lemezjátszóval, magnóval és
mikrofonnal egybeépítve, az első időkben arról muzsikáltam. A műsorban a jól
bevált Shadows sziporkák: „Apache”,
„Kon-Tiki”, „Atlantis”, „Guitar tango” stb. Cliff Richard ínyencségek: „Move it”, „Living Doll”, „Lucky Lips”,
„Summer Holiday” stb szóltak. Az örök sztenderdek: Perry Como, The Tornados,
Paul Anka, Fats Domino, Beatles, Rolling
Stones és Elvis Presley csemegék:
All Shook Up’, ‘Return To Sender’,
‘Don't Be Cruel”, Blue Suede Shoes” dübörögtek. Repertoáron:‘Heinz- „Just Like Eddy”, Jerry Lee Lewis: „Great Balls Of Fire”.Az
1966-os menők: The Spencer Davis Group, The Hollies, Dave Dee, Dozy,
Beaky, Mick & Tich, Sam the Sham & the Pharaohs,The Yardbirds vagy éppen a The
Searchers, naná, hogy szuper hangulat volt. Akadtak
olyan huncut fickók is, akik halmozták az élvezeteket, nem csak a zenét
hallgatták, a látkép is lenyűgözte őket. A klubnak volt egy galériája a csajok
miniben álltak a korlátnál, kellemes látványt kínáltak az alulról
leselkedőknek…”
Hajnal
Gábor: „Egyáltalán
nem volt nagy hírverés, csupán kiragasztottunk egy kis plakátot a Könyvklub
üvegfalára és annyi. Akkoriban szájról-szájra terjedtek a hírek. A Keresztes Tibi az egyetemi klubjaiban bemondta, srácok zenehallgatás keddenként a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. Özönlöttek
a beatnikek. A színpad elé pakoltuk
Cintula pultját, rajta a Grundig
magnóját, a számok a Scampolo két
pálca Selmer énekhangfalán szólt. Öt forint volt a belépő, nem kellett
tagsági, nem volt megkötés, bárki bejöhetett. Cintula óriási dumát nyomott, elképesztően szórakoztató volt, a Budapesten hamar elszaladt a tánc klub híre,
népszerűek lettünk, gombostűt sem lehetett leejteni, bejártak az Illés, az Omega és a Metro zenészei
is!”
„A műsor a kornak megfelelően, ismeret
átadással, TIT előadás szerűen kezdődött. (A TIT nem más, mint Tudományos
Ismeretterjesztő Társulat szakmai tevékenységet folytató szervezet volt, a kommunista
világban.) Az első menetben Cintula „ismereteket terjesztett”, nemcsak Beatles és Rolling Stones létezik jelszóval,
bemutatta például az új Beach Boys Good Vibrations albumot, utána pedig lehetett táncolni, ismerkedni, piálni…”-mondta el Hajnal Gabi.
Új szórakoztatási forma született! Ez volt az első DISCO club, még ha nem
is így nevezték. A sikeres táncos rendezvény bizonyította, hogy nemcsak a
zenekarokra lehet jókat bulizni! A lemezről, magnóról játszott számok, nóták
mellé szervírozott műsorvezetői atmoszféra legalább olyan hatásos az
ismerkedéshez, tánchoz, kikapcsolódáshoz!
„Cintulának a Könyvklub sikere hiteles
referencia, hivatkozási alap volt, az általa vezetett táncos rendezvény nagy
durranás volt, nagyszerű lehetőség a vendéglátósoknak is.„- érzékeltette a Könyvklub bulik jelentőségét Hajnal Gábor.
A történelmi hűség kedvéért
mondjuk el, három-négy évvel később a klubvezető, Hajnal Gábor is felnyergelt lemezlovasnak!
A Danuviában a Generál együttes mellett diszkózott, szerepelt klubokban, muzsikált hajón, tevékenykedett
műsorközlőként, és zsokézott, hol másutt, nomenest omen alapon, a Hajnal bárban is!
Hosszú évtizedeken keresztül
koncertszervezőként dolgozott, egyebek között- menedzselte a Piramist, tolta a P Mobil szekerét, dolgozott
a Budapest
Sportcsarnokban, szerkesztette
a Petőfi
Csarnok Csillagfény diszkóját, istápolta
az Exoticot, felkarolta, naná (!) Baby Sisters bombázóit is stb.
Gusztafik
Tibor