A könnyűzene (light music) szóösszetétel azt sugallja, hogy olyan zenéről van szó, amit könnyű megkomponálni és/vagy előadni, pedig ez téves általánosítása és rossz elnevezése egy zenei műfajnak.
Ennek ellenére bekerült a hétköznapi szóhasználatba, és a zenei szakszavak közé is, de mindenki mást ért alatta.
Komolyzene: komolyan mondom, ez egy értelmetlen fogalom.
Ellentéte a komolytalan zene, ilyen pedig nincs.
Ha viszont a könnyűzenével kívánják szembeállítani, akkor miért nem "nehézzene"?
Talán, mert így sincs értelme.
Szórakoztató zene: a zene általában szórakoztató.
Létre sem jött volna, ha nem így lenne. Senki nem hallgatná, ha nem lenne számára szórakoztató.
Persze mindenkinek más jelenti a szórakozást a zenében is.
Van aki az operát éli át, más imádja, ha eksztázisba jön egy rockkoncerten.
Rengeteg ember számára a tánc és a zene elválaszthatatlanabb, mint a szó: tánczene.
Azok sincsenek kevesen, akik nem csak hallgatni, hanem játszani is szeretik a zenét.
Ugyanakkor tény, hogy kialakult, megszokottá vált a zene könnyű, szórakoztató, és komoly, klasszikusra történő pontatlan, félrevezető felosztása.
Ezeket a mondatokat több évtizeddel ezelőtt írtam. Azóta a "tánczene" alapvetően megváltozott.
*******************************************************************************************************************************************************************************
Mi az, hogy könnyűzene?
című könyvében Vedres Csaba a zenei műfajok új meghatározására tesz kísérletet.A politika, a művészet, a kultúra világában olyan kétszáz éve létrejött fogalmakat használunk, amelyek mára kiüresedtek és/vagy egyszerűen nem fedik le az elmúlt évtizedek alatt létrejött új jelenségeket. Amikor manapság ezeket a fogalmakat kimondjuk, hozzátesszük, már nem pontosak, mégis kevés eltökélt szándék látszik arra, hogy ami ma valójában van, azt végre a nevén nevezzük.(folytatás mno.hu)
*******************************************************************************************************************************************************************************
2001-ben készült egy magyar ismeretterjesztő film, melynek címe egy kérdés: Könnyűzene - könnyű zene?
A közel másfél évtizeddel ezelőtti ellentmondásokra kerestek választ:Napjaink technicizált világában, a play-back és sokszor az élő zenét teljesen háttérbe szorító, furcsa popzenei kultúra útkeresésében joggal vetődik fel a kérdés szakmai és zenekedvelő körökben: hova lett az igényes, kulturált és valódi tehetséget, elhivatottságot tükröző könnyűzene? Valóban könnyű zene-e a könnyűzene? Mennyi munka, befektetett energia és pénz szükséges ma ahhoz, hogy valaki elismert legyen és közkedvelt? Kiből és milyen alapon lesz befutott, rajongott sztár és miben különbözik a magyar "könnyűzene-ipar" mondjuk az amerikaihoz képest?
Mára a helyzet jelentősen változott: jóval több a kérdés, és már kevésbé keressük a válaszokat.
*******************************************************************************************************************************************************************************
A Magyar Tudományos Akadémia azonban meglepte a szkeptikusokat: ez év elején kétnapos zenetudományi konferencián foglalkozott a könnyűzenével:
Hogyan próbálta irányítani az állampárt a könnyűzenét a Kádár-korszakban? Vajon egy új nőideál megjelenésével magyarázható Zalatnay Sarolta egykori slágerének, a "Nem várok holnapig!"-nak a sikere? Milyen kapcsolat fűzi össze a cigányzenét a modern dzsesszel? – többek között e kérdésekre keresik a választ az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont által "Könnyűzene – Könnyű zene?
A szándék tiszteletreméltó. Megvalósítása és eredménye kétséges:
Az MTA zenetudósai botot ragadnak, és megpiszkálják vele a magyar popzenét