Ez a cikk -amit a fenti RIAA-adatok ihlettek- a zenei kalózkodás hatását vizsgálja a jelenlegi zeneipar fellendülésére, és felteszi a kérdést, hogy a jövő generációi ugyanúgy fogyasztják-e majd a zenét, mint mi.
A cikk szerzője, Sean Adams, saját tapasztalataiból indul ki, és elmeséli, hogyan fedezte fel a zene világát a 2000-es évek elején a zenei kalózkodásnak köszönhetően. A szerző szerint a kalózkodás lehetővé tette számára, hogy olyan zenéket fedezzen fel, amelyeket egyébként nem ismert volna meg, és ezáltal mélyebben elmerüljön a zene világában.
Adams azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jövő generációi nem fogják ugyanúgy felfedezni a zenét, mint ő. A szerző szerint a streaming szolgáltatások kényelme ugyan megkönnyíti a zenehallgatást, de egyben korlátozza is a felfedezés lehetőségét. A streaming algoritmusok hajlamosak arra, hogy a felhasználóknak mindig ugyanazt a típusú zenét ajánlják, ami csökkentheti a zenei ízlésük sokszínűségét.
A szerző szerint szükség van olyan "zenei Anthony Bourdain"-ekre, akik képesek bemutatni a különböző zenei műfajokat és előadókat a fiatalabb generációknak. Ezek a zenei szakértők segíthetnének a fiataloknak abban, hogy felfedezzék a zene sokszínűségét, és kialakítsák a saját zenei ízlésüket.