FŐOLDAL

2016. okt. 22.

Ismét a vizsgakötelezettségről...

A zene legalább olyan erős "fegyver", mint a szó, ám a zeneművészet általában békésebb, politikamentesebb, mint például az irodalom.
A gazdaság- és kultúrpolitika azonban időnként kizökkenti jókedvéből a tánc, illetve szórakoztatózenészeket és disc jockey-kat is. Például olyan  rendeletek, körülmények, melyek jelentős hatással vannak munkájukra, egzisztenciájukra, megélhetésükre.

Ilyen helyzet alakult ki egy évtiteddel ezelőtt, és -megrengetve a szórakoztatóipart- állásfoglalásra késztetett minden zenészt és dj-t.
Táborok és ellentáborok alakultak, melyek elszántan hirdették -eltérő helyzetükből, érdekükből adódó-  egymással ellentétes véleményeiket.


Végül is egy rendelet tett pontot  az ügy végére. Ennek hatása a mai napig tapasztalható, és vitatható.

Bár az emberek ingerküszöbe, passzivitása azóta jelentősen emelkedett, időnkén fellángol (pontosabban parázslik) a vita ebben a kérdésben.



Ezért szükséges és -mint az alábbiakból kiderül- aktuális átgondolni, hogy

kell-e szakmai tudás, felkészültség, illetve szakvizsga és képesítés a zenészeknek, DJ-knek?


(Erről természetesen már volt szó a Disco-Story-ban -többek közt- itt: A disc jockey szakma első jelentős tagolódása).


Most ismét napirendre került a téma - nem alaptalanul. Ám a "mozgalom" pont az ellenkezőjét akarja, mint a tíz évvel ezelőtti. Pontosabban az akkor hozott rendelet visszavonását, illetve az azt megelőző kritériumokhoz hasonló létrehozását.

Az október 15-én -néhány napja- közzétett petíció a szórakoztatózenészek köréből indult, de a dj-kre is hatással van.

Tárgya és folytatása:

Előadóművészi kategóriavizsga/szakvizsga visszaállítása



A petíció

A múltban számos rendelet szabályozta (egyidejűleg, vagy egymást váltva) a "zeneszolgáltatással" kapcsolatos -munkavállalói és munkáltatói- tevékenységeket. Ezek a szükséges képesítésre, a munkaszerződésre, gázsira, munkakörülményekre, munkaidőre, és még sok mindenre vonatkoztak.
Egy részük a szórakoztatózenészekre és a disc jockey-kra egyaránt, mások csak az egyik szakmára voltak hatályosak.

A zenészek, énekesek ezrei már évtizedek óta a kötelező vizsga és közvetítés rendszerében dolgoztak, amikor 1978-ban a DJ-k is az OSZK hatáskörébe kerültek.
Később a diszkósok egy csoportja indított harcot a vizsga ellen (A disc jockey szakma első jelentős tagolódása), aminek hatására (vagy egészen más okokból) születettek rendeletek, melyek egyike ellen most (tíz év elteltével) petíciót indítanak a zenészek.

Nyilvánvaló, hogy a petíciót zenész kezdeményezte és eddig zömében zenészek, énekesek írták alá, támogatták és véleményezték.
Azonban ilyen bejegyzést is találtam:
Én személy szerint a Dj-zést is vizsgához kötném. Ott is hasonló a helyzet, mint a hangszeres zenénél.
Valóban. Sőt; a dj. helyzete több vonatkozásban még cifrább!


A petíció eredetiben olvasható, aláírható és megjegyzéssel ellátható, illetve a statisztikája is megtekinthető itt: peticiok.com


(Az "időhiányosok" kedvéért igyekeztem kiemelni a lényeget.)

Előadóművészi kategóriavizsga/szakvizsga visszaállítása


Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az utóbbi években a nyilvános zenei fellépések terén (szállodákban, szórakozóhelyek) siralmas a helyzet, ugyanis ma Magyarországon már bárki felléphet ilyen helyeken, akár mindenféle szakmai képzés, tapasztalat vagy tudás nélkül. Ez azt eredményezte, hogy a zeneszolgáltatások árai jelentősen csökkentek, mivel a “kínálat” hirtelen megnőtt. Ez hátrányos helyzetbe hozta mindazokat a művészeket, akik egy életen át tanultak, gyakoroltak, rengetek pénzt fektettek be a jó minőségű hangszerekbe, oktatóanyagokba stb., ugyanis az “amatőr” énekesek/zenészek, akik általában egy hétköznapi munkahellyel is rendelkeznek, mindennek hiányában jóval olcsóbban kínálják a szolgáltatásaikat. A mai profitorientált világban a “vevők” a legolcsóbb “terméket” választják, így a hivatásos zenészeknek választaniuk kell: olcsóbban ajánlják szolgáltatásaikat vagy otthon maradnak. Véleményem szerint ma Magyarországon, azon kívül, hogy rengeteg élőzenés szórakozóhely megszűnt, az általában kábítószerpiacnak is tekinthető diszkókkal ellentétben, rekord-alacsony a zenészek fizetsége. Ugyanakkor a legtöbb hivatásos előadóművész arra kényszerült, hogy a szakmán kívül keresse meg a kenyerét.
Mindezt a 66/2006. (IX. 20.) GKM rendelet tette lehetővé, melyben törlik a 43/1998 (VI.24.) IKIM rendelet mellékletének azon pontjait, melyek kötelezővé tették az élőzenét szolgáltató személyek kategória- és szakmai vizsga meglétét.
Az utóbbi rendelet melléklete leírta a vendéglátó helységekkel szemben támasztott alapkövetelményeket, mely részletesen kitért az élőzenét szolgáltató személyek képesítésére. Vendéglátóhely kategóriájától függően, ez az Országos Szórakoztató Zenei Központ által kiadott, Kiemelt, A vagy B kategóriavizsga, illetve. szakvizsga volt.
A törlést aláíró Gazdasági Miniszter, Kóka János indoklása ez volt: 
1. Nincs szükség állami beavatkozásra olyan gazdasági területeken, ahol a piaci szereplők, "érdekeiket pontosan felismerve", maguk is képesek hatékony döntéseket hozni,
2. Egyre több vendéglátó egység biztosít majd bemutatkozási lehetőséget a képzett muzsikusoknak, a tehetséges, ifjú zenészeknek
3. A módosítás nem rontja a vizsgával rendelkező, tapasztalt zenészek munkaerőpiaci helyzetét, hiszen szakmai tudásuk miatt mindenképpen előnyt élveznek a piacon.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, a tapasztalatok és a 10 évvel későbbi helyzet teljesen mást mutat, ugyanis:
1. A piaci szereplők (itt a hangsúly természetesen a “vevőkön” van) általában nem tudják eldönteni, hogy mi az adott énekes vagy zenész szakmai szintje, tudása és nem is érdekli őket. A döntést a szolgáltatás ára határozza meg: minél olcsóbb a szolgáltatás, annál nagyobb eséllyel veszik igénybe. A vendégek pedig ennek eredményéül általában egy rossz minőségű gépzenét kénytelenek elviselni. Ez többek közt azt vonzza maga után, hogy csökken az adott hely forgalma, végső esetben pedig megszűnik, vagy egyáltalán nem kérnek élőzenét. Ezzel ellentétben, a jó zene felvidít mindenkit, a vendégek szívesen visszatérnek az adott helyre.
2. A képzett, tehetséges ifjú zenészek addig is gond nélkül megkapták a kategóriavizsgát, hiszen megvolt hozzá a tehetségük. Csupán azok nem kaphatták meg, akik nem feleltek meg a szakmai vizsgabizottságnak. Ráadásul egyre kevesebb élőzenés vendéglátó egység létezik 2006 óta (talán éppen a nevezett törlés miatt), így sem a vizsgával rendelkező sem pedig ezzel nem rendelkező zenészeknek jóval kevesebb esélyük van bemutatkozni.
3. Az állítással ellentétben, a módosítás teljesen elrontotta a tapasztalt, hivatásos zenészek munkaerőpaci helyzetét! Általában nem a tapasztalt zenész élvez előnyt, hanem az olcsó zenész, az utóbbi pedig általában tapasztalatlan, szakmailag nem megfelelő, “hobbi” zenész, aki örül neki, hogy a munkahelyén kívül hétvégenként a kedvenc hobbija gyakorlásával még pénzt is keres. Azon kívül, hogy az ilyen emberek teljesen “lenyomták” az árakat, a zenész tekintélyét is aláásták, hiszen adott esetben egy olyan vendéglátóhely tulajdonosa, aki tapasztalta a rossz zene “hatását”, nem is akar már hallani zenészekről.
A Miniszter döntése egy erős lobbi eredménye volt, ugyanis 2005 december 6-án született egy petíció, melyet számos debreceni kulturális egyesület és alapítvány elnöke írt alá. A petíció szövege itt található. Az aláírók szerint az OSZK vizsga szükségessége “a zenekar tagjaira, vagy a lemezlovasra irracionális anyagi terhet ró, illetve a zenészeket, előadókat tevékenységükhöz szükségtelen, sokszor értelmetlen feladatok elé állítja”. Itt megjegyezném, hogy a zenekar tagjaira semmilyen anyagi teher és szükségtelen feladatok nem hárultak (kivéve persze a hangszervásárlás és a gyakorlás), hiszen a rendelet szövege egyértelműen kimondta, hogy elég, ha a zenekarvezető rendelkezik az adott bizonyítvánnyal. Ez azért is volt elég, mert pl. egy “A" kategóriás előadóművész biztosan nem dolgozna egy olyan emberrel együtt, aki nem tud zenélni. Azoknak az embereknek, akik nem tudnak énekelni vagy zenélni, az OSZK vizsga valóban értelmetlen és megterhelő volt.
Egy weboldal is készült a vizsga eltörlési kezdeményezésről. A weboldal azóta megszűnt, itt található az elmentett változata.
2006 elején elkezdődött egy OSZK lejáratási kampány. Például ebből az Index cikkből kiderül, hogy mivel érveltek a vizsga kötelesség ellenesek. Sok hasonlóságot vélek fedezni a mai Index cikkekkel, melyben Önt és a Kormányt próbálják lejártani, bemocskolni.
2006 áprilisában az Origó itt beszámolt arról, hogy hiába örültek (?!), mivel több hivatásos előadóművész egy ellenpetíciót nyújtott be Kóka János miniszter úrnak, melyben kérik, hogy szíveskedjen visszautasítani a az OSZK-vizsga elleni támadást.
2006.08.22-én megjelent ez az Index cikk, mely részletesen (és a szokásos Index-féle gúnnyal) leírja a vizsga jövőjéről való egyeztetéseket.
A vizsga törlésére felhozott érvek nagyon távol állnak a valóságtól, ugyanis az OSZK vizsga egy bizonyíték volt arra, hogy az adott személy egyáltalán tud énekelni vagy hangszeren játszani. A vizsga anyagi vonzata csekély volt és a kategória vizsga megléte egy elismerés volt az adott előadóművésznek, aki érezte, hogy van egy elismert szakmája. Ma az éneklés vagy a zenélés már nem szakma, hiszen bárki pénzt kérhet azért hogy adott esetben akár semmiféle zenei tudás nélkül is egy zenei alap mellett azt szimulálja, hogy “zenél”.
Az akkori peticíó aláírói és a lejárató Index és Origo cikkek szerint bárki énekelhet vagy zenélhet, aki csak akar, hisz a művészet nem államhoz van kötve. Ez teljesen igaz, az adott rendelet viszont nem is tiltotta a művészet gyakorlását, csupán azt szabályozta, hogy egy bizonyos színvonalú  vendéglátóhelyen ki kérhet pénzt a zenei szolgáltatásokért. Erre éppen azért volt szükség, hogy a mai helyzet ne alakulhasson ki, ugyanis ma bárki, aki eldönti, hogy zenész, vásárol magának egy szintetizátort (amin még csak játszani sem kell tudni) és a képzett, tapasztalt zenésznél jóval olcsóbban ajánlja szolgáltatásait. Az OSZK vizsgabizottság, mely magasan képzett, elismert művészekből állt nem a mai tévés szórakoztató műsoroknak megfelelő módón döntött, hanem szakmai szempontokat nézve. Ez azt jelentette, hogy aki nem tudott énekelni vagy hangszeren játszani, az nem kapott bizonyítványt. Képzeljük el azt, hogy például bárki lehet orvos, mérnők, teherautó vezető stb. bármilyen képesítés és szakmai bizonyítvány nélkül. A zene természetesen egy kényesebb dolog, mivel művészetről van szó, viszont éppen ezért a rengeteg gyakorlás mellett tehetség is kell hozzá. Akiben mindez megvan, annak semmilyen nehézséget nem okoz egy szakmai vizsga megtétele, hanem inkább egy védelmet és elismerést.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, arra szeretném kérni, hogy fontolja meg egy hasonló rendszer kialakítását, mely a mai elvárásoknak megfelel és szem előtt tartja a hivatásos előadóművészek jogait és mely, mint bármilyen más szakmában, szabályozza, hogy milyen körülmények között lehet ezt fizetségért gyakorolni. A zene mindenkié és mindenkinek megvan hozzá a joga és a lehetősége, hogy tanulja, gyakorolja, művelje, viszont megfelelő feltételek hiányában, bárki aki azt gondolja magáról, hogy tud énekelni vagy hangszeren játszani, még ha ez nem is így van, a zenész szakmának lejáratójává tud válni és a hivatásos zenészektől elveszi a munkalehetőséget.
Bízom benne, hogy sikerült átadnom az üzenetem lényegét és, hogy nemsokára az előadóművészét visszanyeri a tekintélyét Magyarországon azáltal, hogy biztosítva lesz a magas színvonalú szolgáltatásnyújtás. Ehhez kétségtelenül szükség van egy ösztönző és védő szabályozórendszerre és egy objektív szakmai vizsgabizottságra mely megszűri, hogy ki az aki valóban méltó erre a szakmára.
Maradok tisztelettel,
  Fülöp Adrián   

§    §    §    §    §


Nem tudom, hogy ebben a fontos ügyben miért egy zenész, és nem a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, illetve annak elnöke dr. Gyimesi László lép fel (emlékeim szerint ő igen hatékonyan képviselte a szakmák érdekeit).

Az a hiba is elkerülhető lett volna, hogy az élő zenét szembeállítja a diszkóval; más vonatkozásokban ez lehet reális lehet, de ebben az ügyben nem. A szóban forgó rendelet ugyanis egyaránt vonatkozik mindkét szakma képviselőire. (A zenész és a DJ tevékenységei és érdekei között vannak azonosak, hasonlók és alapvetően különbözőek - itt azonosak.)
A dj-k köreiben is már évek óta gyakran felmerül a kérdés: bárki lehet lemezlovas?


Egyébként attól tartok, hogy napjainkban egy petícióval nem lehet eredményt elérni - de jó lenne, ha tévednék!

*    *    *    *

A petíció kapcsán -és különösen a fiatalok számára- érdemes és tanulságos felidézni azokat az érdekeket és érveket, melyeket a vizsga eltörléséért -a művészi szabadság érdekében(!) hangoztattak, - de a valós helyzetet, tényeket is.
(Hamarosan...)
Addig csak egy dokumentum a múltból: Vendéglátósoknak levél - DJ csak képesítéssel!